Idős barátom mondta "az a baj, hogy az ember kilát a fejéből, igy csak a más baját látja, azzal foglalkizik, a magáét hanyagolja", ugyan csak ő azt is mondta, hogy " a társadalmat a politika, a média és az egyház teszi, tette tönkre".Súlyos szavak. Ő nyugalmazott esperes, unitárius pap, aki 7O éves koráig, s azután is, szolgálta népét, egyházát. Amikor 1953 őszén lovas székelyruhások, és az egész falu, nagy üdvrialgással fogadta hazatérő lelkészét, beköszöntő beszédében azt mondta " Hozsannával fogadtok, vajon mikor lesz a feszisd meg".7O éves korában következett be, amikor a kommunista emlőkön élősködő csőcselék, addig mocskolódott, mig elköltözött a világ közepének, ő nevezte igy, nevezett községet. Rég volt, azóta sokat vénültünk, sok átverést megértünk, semmit sem fejlődtünk, se erkölcsben, se anyagiakban. Pedig a sok mocskolódás a hatalom megszerzéséért volt. Akik elűzték, egyrésze elhunyt, mások tettei fölött a nép szemet hunyt, de jó nézni, ahogyan erkölcsben romlanak és az egykori hatalmaskodni vágyók, semmit érő, szürke porszemek lettek, amit egy ujj mozditással törülnek le az emberek. A barátom megvénült, nekem is hajlott lett a hátam, rakoncátlan a ketyegőm. Az első halott testvérem után eltemettük nénémet, bátyámat, ötön maradtunk a hires 8 gyerekes családból. Halottak napja közeledik. Haza készülődöm. 4O éve temettük a szülőket, egy hét leforgása alatt.
Politika, média, egyház, romlott, hazudozó, talpnyaló fogalmakkal lehet behelyettesiteni. A politika, önös érdekek harca, a média azok kiszolgálója, az egyház észbontó megalkuvása, apró anyagi támogatások reményéért. A politika a média és az egyházak segitségével júhnyájként tereli a népet jobbra meg balra, előre vagy hátra, de mindig egymás ellen, mindig a vesztes oldalra. Az embernek az a baja, hogy kilát a fejéből, és előtte ott hever a mások baja, mert baj van, a mi tájainkon a legnagyobb. Mi történik akkor, ha ugyan az a fogalom más eredményt szül a fejekben. Például, ha egy politikus azt mondja, hogy ő mindent népe szolgálatában, annak érdekében tesz, az egyik ember erre azt mondja, hogy igaza van a másik meg azt, hogy hazudik. Hogy lehet egy tett igaz és ugyanakkor hazug. Úgy, ahogyan az ember Isten segitségét kéri ellensége legyőzéséhez, én az én Istenemet, hogy téged megöljelek, te a te Istenedet, hogy engem megölj. No, ugye, hogy furcsa. Politikusaink fennen szóval hirdetik, hogy "minden magyar számit", hogy ők zsiros bögréhez jussanak, s utána?, nem számit semmi, a következő választásokig.
Haza készülök, a szülők sirjához. Egy éve nem jártam Bözödön. Lina meghalt. Ő volt a kapocs, már nincs ki fogadjon gőzölgő húslevessel, testvéri szeretettel. A zsákutcában három ház van, az ők udvarukról a főtérre lehet látni, az érkező, az elmenő embereket. Mennyi könny, sirás, integetés, ma már semmi. Elsirtuk siratni valónkat, a zátonyra futott életünket. A Tanácsháza üres. Valamikor nagy volt a forgalom, jöttek a pártaktivisták, szervezték a kollektiv gazdaságot. A nagy, szúrós bajszú édesapánk az ellenálló szerepében, falnak állitotta a politika, órákig, napokig nézette velük az üres falat, puhitotta őket az akkori politika, mig le nem tiporta, meg nem semmisitette ellenállásukat. A kollektivizálás pártpolitikai találmány volt, a pártnak csak győznie lehetett, és győzött, mert akkor is voltak árulók, a szervezők minden eszközt bevetettek, nem volt kiút, tudjuk mi lett a vége, a felhalmozott javakat rendszerváltáskor az új politika ellopta, tőkét kovácsolt belőle, hogy a nép ellen felhasználja, ezért vagyunk szegények, az akkori ellenállók sarjai, a politika által legyőzöttek utódai, a gerincesebbek, a megnemszédültek, akik már semmiben sem hiszünk, mert hazudtak nekünk, mindig ugyanazt hazudta a politika, a média, a vallás, hogy jobb lesz sorsunk ha őket követjük, jobb lett, nekik, nekünk már a remény se maradt, a hit, hogy hátha, s hitetlenül élni, temetőkbe járni, halottainkat siratni, a hibásokat keresni, magunknak hazudni, szomorúan emlékezni...gyújtsuk meg az emlékezés gyertyáit, hadd világitsák be az elvesztett és vesztett őseink sirját, imátkozzunk hitetlenül is, hátha segit az ima...
