Már rég nem irtam semmit. Olyan lett ez a blog is , mint egy kiégett csűr, hamu és korom,imitt-amott egy-egy bejegyzési "csonk", erről-arról, gondokról, bajokról. Talán senki sem olvassa, talán igen? Nem irok, mert amit irhatnék sokaknak sértő, minek gyűjtsem a haragosokat? Van elég. Arról irjak, hogy a kiskirályok helyi nagykirályokká váltak, hogy öntömjénezik magukat és, hogy a választó polgárt semmibe se veszik?
Láttam pompázó irodában döjfösködő közösségvezetőt, s irodája előtt a friss, de már lyukatos aszfalton kupacokban hevert tehénürüléket, s mindjárt az jutott eszembe, amit már régóta tudok "szar a világ", de mitől szar? Igen, ki kell mondani a vezetőktől, kicsiktől, nagyoktól. Azoktól, akik se vezetni, se visszalépni nem tudnak, mert szeretik, s meghalnának, ha nem ott, abban a tehénszaros világban mondhatnák naponta: az én falum, az én városom, az én megyém, az én országom, az én népem. Az, a tiétek. Ha igen, akkor tessék sürgösen beismerni, ti is tettétek tönkre, ti az euromilliós tolvajok, s mi az éhbéren tengődők énekeljük a "kutyák dalát".
Olvasom, én marha, a tulipédián dicső, hőnszeretett, a népért dolgozó választottjaink anyagi bevallásait. Ha van még hozzám hasonló, olvassa csak el, hogy gyűlnek az ingó és ingatlan vagyonok, hogy működik a fiam, leányom cége, néha a testvéré, az apáé, amelyekben "nekem" csak részesedésem van, csekély. Meg lehet tapasztalni, nem ezt nem irom le, mit lehet megtapasztalni, látható egy sincs közöttük, aki szegény, s ha nincs, hogy tudnának a szegények érdekében munkálkodni? Sehogy.
Azt kell mondanom jól tette a Teremtő, amikor látva az emberek fékezhetetlen kapzsiságát hamar megteremtette a Dénéát, ezt a" lopottalmát" begyűjtő artériás monsztrumot. Csapjon le, égesse fel még az irmagját is a korrupciónak. Emlékszem, évekkel ezelőtt megkeresett egy ismerősöm, akkor még aktiv pedagógus, iskolai könyvtáros voltam, "hallod-e, te tanár úr, van-e a könyvtárban idegen szavak szótára?" Van, mondom rosszat sejtve, de mi érdekel, hátha tudnék segiteni. "Nagybátyám, ma reggel veszekedett a feleségével, ő szokott különleges szavakat használni, és azt mondta "Ida, te Ida, te egy-egy korrupt vagy". Ja, mondom én, te azt akarod tudni, hogy Ida nénéd mi? Ez az, látszik tanár vagy mindenbe bele látsz. Persze, nem kell magyaráznom, a "barátom" enyhén kapatos állapotban volt, kétségeim voltak, különben jó emlékezőtehetséggel rendelkezett, gondoltam "elkalandozott, Tőle hallottam azt is, hogy még arra is emlékszik, amikor az anyja fogta a felemelt két kezét és mondta neki " áll a baba, áll".
Nézd,mondom én apai hangon, a korrupt szó azt jelenti, hogy valaki megvesztegető, megvesztegethető, általános romlottság. Nagybátyád túloz, ez a szó nem az Ida nénéd féle falusi asszonyok jellemzésére került be a szótárba. De, jó elgondolkodni rajta.Mai társadalmunkra inkább ez az utóbbi, az általános romlottság a jellemző. Persze, az emberek veleszületett tulajdonsága,azaz, mindnyájan önzőnek, megvesztegethetőnek, romlottnak születtünk,már kicsi korunkban gyakoroljuk az ez az enyém, ez is az enyém játékát, aztán a felnőtt korban, ki mennyihez jut hozza, annyit mondhat magáénak. A "jut hozza" itt a kérdés, mert tisztességes úton nem sok mindenhez jutunk hozza, igy indul be a tisztességtelen módszerek arzenálja, ami az általános erkölcsi romlottsághoz, alias, korrupcióhoz vezet.Barátom hitetlenkedve nézett, jobb mutató ujját, amit azóta már lecirkulált, az ég felé emelte, szemei megértően pislogtak "mondasz valamit", de az öreg honnan szedte elő, hogy Ida nénémre ráfröcskölje, szegény asszony úgy megijedt, szepegni kezdett, szemeit karincájába törölte mondogatva befelé menet "avagyte, a vagy te..."
A korrupt szót úgy is lehet értelmezni, mint a tolvaj-gazember kifejezés modern változatát. Ez olyan, mint amikor valamit csúnyán elszúrunk és éktelen szitkozódás helyett, azt mondjuk ejnye mi a csoda, nézzünk oda. Mivel a korrupció egészen fönn, a társadalmi "elit"szintjén a legelterjedtebb, nem mondhatjuk egy vezérigazgatónak, egy miniszternek, hogy tolvajgazember, hanem csak úgy szeliden " korrupt", korrupciós űgybe keveredett. Mennyire más, milyen csúnyán hangzana " a tolvaj-gazember ellopta a közvagyont" egy frászt "privatizálta", ez az enyém, ez is az enyém, mint gyermekkorunkban, csak óriási tételben.
Egy ismerősöm, még az átkosban, azt mondta "mindenki megvásárolható", csak a kapus százba, a miniszter százezerbe kerül. Ma is, huszonhárom évvel a rendszerváltás után is ez a helyzet. Ha igen, akkor volt-e rendszerváltás(?), vagy csak az elvtársakat átkereszteltük uraknak(?), a tolvajt korruptnak(?), egy dolog nem változott, akik nem loptak, lopnak, szegények voltak, szegények maradnak
Hallottam, a hiányzó végtagokat érzi az ember. Kedves ujjatlan barátom, emeld az ég felé fűrészmosztba hullott ujjadat,rajzolj egy láthatatlan kérdőjelet a levegőbe, fojsd magadba kikivánkozó szitkaidat, s csak annyit mondj "nézzünk oda, mi a csoda"
